Meg is számol  gyermeksebész háromféle munkakezdést : hetet, fél nyolcat, nyolcat, el ne kezdd, mielőtt pirkad! Nem tudta ezt atyánkfia, s röhög rajta Portugália!

Szóval az első napok elővigyázatosságával, és az otthoni rutinnal a könyökömben felcaplattam a kórházba fél nyolc előtt. Egy domb tetején van, 10-15 pecre a házamtól. Gyanúsan vihar előtti csend volt az aulában, csak annyit tudtam, hogy az 5. emeleten kell a titkárnőt keresnem. A kórház 5 emeletes, minden nemű és korú beteg ellátására alkalmas, de szerintem eredetileg csak gyermek ellátásra szánták, mert a világ legtökéletesebb bujócska maratonjait lehet benne rendezni, ráadásul praktikus is, mert az egy hét után előkerülő exsiccalt gyerekek egyből kaphatják az infúziót. Komolyan mondom, olyan érzésem volt, ahogy a labirintusban próbáltam támpontot találni, mintha egy új Bourne-rész főszereplője lennék. Meg sem lepődtem volna, ha valamelyik tűzlépcsőről egy orvosnak álcázott Martin Sheen ugrik elő. Na aztán csodával határos módon megtaláltam a titkárságot, ahol fél 8 magasságában nem volt az a kifejezett nyüzsgés.

Kicsivel 9 után kocogott be az első orvos. Nagyon rendes volt, leviziteltünk. Itt egyébként összesen 6 gyermeksebész dolgozik, lévén hogy nem látnak el traumát. Ma csak ambuláns betegeket néztünk, mert négyen távol voltak. Megnéztük a holnapi műtéteket. Tényleg amit lehet, laproszkóppal operálnak. Múlt héten ügyeletben azon viccelődtünk az ügyeletes műtősnővel, hogy a sinus pilonidalist szkóppal kéne operálni. Hát itt ezen nem nevetgélnének sokat, mert tényleg szkóppal műtik! Megtudtam azt is, hogy a cellularis adhaesiot itt a „colada” jelzővel illetik, ami nekem eddig egy koktélt juttatott eszembe, de tudok alakulni, ha a helyzet kívánja.

Délután megtaláltam Portugália legkedvesebb kávézóját a legkedvesebb kávésnénivel. Megírtam pár képeslapot, és a „merre a posta” kérdésemre a kávézó összeállt, és együttes erővel elmagyarázták, majd egy 80 körüli bácsika (szövetgatya, üngmellény) magához kérte a szót, és reszketeg kézzel skiccelt egy kincskereső térképet, olvadtam. A néni még becsomagolta a mangómat egy papírzacskóba, ezzel bebiztosítva, hogy ne akarjak másfele kujtorgni, ha kell egy kis koffein-na meg egy jó szó. A bácsi térképe nem funkcionált. Az is lehet, hogy réges-régen volt ott egy posta, amit ő Estação Correios-nak írt. Ez posta állomást jelent, el is képzeltem, hogy tajtékos lovakat cserélgetnek a futárok a pihentekre, tényleg rég lehetett.

Egy kis gasztronómia: itt a hot-dogot cachorronak hívják, ami végül is egy combos tükörfordítás, lévén ez kutyát jelent. Otthon a rossz nyelvek szerint kutyát csak a kínaiban kapsz.