( Vigyázat, szókimondó szakmai szövegek – egy Ganxta Zolee kazettáról loptam)

Ma is elmentem bújócskázni a kórházba. Most a második emeleten húztam meg magam, ott van a műtőblokk. Erről nagyon sok besenyős szóviccet lehetne lehúzni, mindenkit megkímélek tőle. Önjelölt mentoromtól, Ángelica-tól kapom az sms-t: oldd meg, haver, bocs, kések. Nem lehet akadály, és néhány percen belül a 10-es számú műtőben landolok műanyag tunikában, ahol egy törpilla habitusú, végtelen kedves aneszteziológus hóna alá csap és elvisz, hogy együtt megvizsgáljunk egy ukrán kisfiút. Szívélyesen bemutatnak: figyeld, itt a szomszédod! Szegény anyuka kínos mosollyal próbálja kezelni a helyzetet, ami olyan, mint a régi vicc, ami szerint a varjú és a pacsirta mindketten énekesmadarak, csak a varjú levelezőn végzett. 10 körül berongyol a főnök, akinek az ittlétemet köszönhetem. Seperc alatt leoperál két laparoszkópos sérvműtétet, tényleg teljesen odavan a technikáért, és valódi küldetéstudattal próbálja meg terjeszteni, ezt nekem is többször kifejezi. Magyaráz, fényképeztet, büszkélkedik, mesél a fejlődésről, és a végén kiböki, hogy szeretné, ha az ittlétem alatt egy videóelőadást készítenék egy ’16-os kongresszusra. Huhh. Ilyet még nem igen próbáltam, de lelkesen bólogatok, majd csak lesz valahogy. Lógjon a lábad Khárón csónakjáról, kiscsávó, itten te ne henyélgessél!

Lazák, mint a rigalánc. Este fél 9 tájékán van vége az utolsó műtétnek, sehol egy ideges beszólás, sőt, végigpoénkodják a napot. Ha csak ennyit viszek haza, már rengeteget kaptam. A felszerelést nem is részletezem, terülj-terülj műtőasztalkám, azt már meg sem merem kérdezni, hogy a műanyag trokárokat sterilizálják-e. Kikiáltanak mumusnak, ma annyi féle trógerség történt a műtőben, mint előttem soha, persze, mi más lehetne az oka, mindig a kicsit bántják. Ebédre lazac babbal, jó öreg Charlie Firpo, fogadjunk 5 centben, hogy gyorsabban iszom a narancslevet, mint ahogy facsarod.

Elképesztő sportkomplexumot találtam, már a második futás térdfájás nélkül. Nem is baj, alig 3 hét múlva lesz a Nagy Futás napja, köll a tréning. 

Ma is kajával zárok: képzeljétek, van itt egy olyan édes süteményféleség, aminek a neve Sortído Húngaro, ami szabad fordításban magyar válogatás, és valahol az ischler meg a között a lengyel  teasütemény között van, aminek a lekvárjában ziher, hogy otthagyod a fogadat. Dobok róla egy képet. Egyetek jót, ha tudtok!