Nehéz a sorsból kilépni. Engem mindig megtalált a munka. Amikor ötödévesen Lisszabonba kerültem, mindenki végtelen laza Erasmusról mesélt, és az akkori kereséseim szempontjából nagyon jónak tűnt egy könnyebb félév. Semelyik másik portugál orvosi egyetemen nem volt nagy hajtás, morcos katalógus, csak azon az egyetlenegyen, aminek csak portugál nyelvű oktatása volt, és partnerkepcsolatban volt Szegeddel. Nem bántam meg, akkor is helyére raktam, nekem ez jut, jóság. Most, hogy lehetőséget kaptam egy rövid időt itt tölteni, voltak hasonló gondolataim laza estékről, jó kávékról, kapcsolatépítésről, nyelvtanulásról, szakmai sokszínűségről. Na most, ez részben meg is van, egy panaszos szót nem tudnék leírni, mert nagyon vad lehetőségeket raktak elém, hiba lenne nem kihasználni, viszont marha időigényes. Sokat lóg ki a lábom a komfortzónából, már csak olyan apróságok miatt is, hogy nem nagyon sikerült nekem belépőkártyát intézni, és szigorú őrök között kell egy kis fifika, hogy beszédlassító program és helyismeret nélkül a megbeszélt időben a vágyott helyen legyek a kórházban vagy az egyetemen. Oda se neki, általában sikerül, de mindig jókat vigyorgok, amikor az ambulancián ülök, és a prof hahotázva hátraszól: jaaaaaa, most kaptam meg az SMS-edet, hogy nem tudsz bejönni kártya nélkül, haha, oké, jó hogy itt vagy! Néha teszek célzást egy másik kollégának, hogy kicsit kevésbé támadtam fel a zárt ajtókhoz, aki kedvesen mosolyogva bólogat, háááát igen, kártya nélkül nehéz. De a kártya nem siet birtokolni engem.

1 napja bemutattam egy félkész videót a profnak. Az életbe' nem csináltam korábban ilyesmit. Excellent, muito bom! Így kell, kisfiam. Délután aztán rájövünk, hogy van egy sokkal szofisztikáltabb vágóprogram, te, légyszi, csináld már inkább azon! Mennyi gomb van rajta, effektek, felirat, narráció, minden!!! Hát legyen. Tőccsük le. Jogtiszta. Nem indul. Jó öreg torrentinho, adjál nekem filmcsinálós programot! Adok. De egyik sem fog működni, hehe! Amíg ez az agyamig eljutott, eltelt egy kis idő. Én a számítógépeknek nem ismerője, hanem megismerője vagyok. Jelesen megismerem, hogy ez egy számítógép. Azért ciki lenne azonnal feladni, rámegy egy fél nap. Iparkodok a kórház felé, az agyam úgy ég, mintha a pokol tüzét ötszázmilliárd bar nyomás alá helyezték volna. Kijátszom a szekusokat, betörök a kabinetbe, felmarkolok még egy beillesztendő videóelemet ( 5 percben mutasd be a világtörténelmet Mucius Scaevolától Rommelig, de Hadik András meg Ozorai Pipó szeretné látni benne Hamilkar Barkast és Arezzoi Guidót), és azzal a jótanáccsal engednek el, hogy menj be az egyetemre, mert ott meghekkülik a szányítódat Domingosék, jó csapat. Még jó, hogy tegnap voltam az egyetemen, legalább a falakat megtalálom. Domingos és a haverok fél órás váltásokban izzadnak a gépem fölött, szegény egy életgyónáson megy keresztül, de nekik sem sikerül. Rendesek, gyere vissza holnap. A gépem olyan, mint a kamaszkori növekedéssel járó ízületi fájdalom: semmit nem tudunk vele csinálni, de ha nem múlik, gyere vissza később. Jövök, de még fél napom programok telepítésével töketlenkedni nem lesz.

A prof körbevezet a birodalmában: nehezen megszámlálható mennyiségű 2-és 3D-s laparoszkópos torony, amilyenekre otthon a nyálunkat csorgatjuk, itt meg kutyákat és nyulakat operálnak velük. Tényleg nyugat. Igazi csúcstechika, gyermeksebész Disneyland. Ja, bejöhetsz ám gyakorolni...Ezt vártam, benn fogok aludni.

A focis viszonyok továbbra is fanatikusak. A tegnapi járóbeteg rendelésen kiderül, hogy mégiscsak a Benficások sírnak. A Porto szurkolók soha! Ez egy férfias problémát követően derül ki, amihez papírlepedőt kellett tartanom, nehogy a procedúrát a 2 dottoressa meglássa. Ma egyébként nem csak a magyar válogatott játszik Ferrero-szigetekkel, hanem Portugál-Dán meccs is lesz, méghozzá itt, Bragaban! Kicsit későn kapcsoltam, már rég nem volt jegy. Most már időm sem lenne kimenni, pedig elképesztő hangulatú meccseik vannak!

Amúgy megszerettek itt, a nyelvi különbözőségeink miatt az indiánok kedvességgel vegyes tiszteletét érzem, amit ők a félkegyelműek iránt tanúsítottak. Visznek mindenhova, próbálnak segíteni, mint a sportszeletes csávó, vállon veregetnek, ez egy jó pofa! Beszélni hungarogés! Gyere, mondd csak, milyen sérv ez? Lágyék. Nem, papa, ez egy kib...tt sérv, már a múltkor megtanítottuk! Tudod, milyen nehéz ezt megoperálni? Hát még megérteni, amit lelkesen magyaráztok...

Gasztropercek. Portugália a gyarmatok miatt igazi kávé nagyhatalom volt. A korábban említett Salazar elnök nem nagyon támogatta a kávé exportját, ezért csempészösvények alakultak ki a portugál-spanyol határon. Az egyik csempészettel foglalkozó tag nagyot és legálisat álmodott, belekezdett egy családi vállalkozásba. Ezt Delta néven ismerjük. A kezdetben 3 alkalmazottat foglalkoztató cég ma 2000 feletti létszámot számlál, akiket a főnök név szerint ismer. Személyesen gondja volt az alkalmazottaira, és amikor a ’90-es években a Nestlé bejelentkezett egy nagyobb összeggel a tulajdonjogért, nem adta nekik el, mert nem vállalták a garanciát, hogy minden alkalmazottnak biztos helye marad. A kávéjuk is baromi jó, és elég sokfélét lehet kapni belőle a boltokban. Nem egy falanszteres kapitalista sztori.