Jó, elhelyezkedtem, megvolt az első futás, az már látszik, hogy virágzó futókultúra van Braga-ban. A lakótársam, Hérica sok tippet adott kultúr-sport vonalon, de végül a tapasztalás győzött. Kora reggel felébredtem, először felsétáltam a kórházba, hogy holnap ne tévedjek el, aztán az egyik legnagyobb helyi nevezetesség, a Bom Jesus do Monte felé vettem a lépteimet. Ez –ahogy a nevéből következik- az egyik környező domb tetejére épült katedrális, az előzetes ismeretem csak annyi volt róla, hogy jó sok lépcső vezet oda, és jó az esti panoráma. Ez igaz, sőt a nappali sem kutya. A történelméről csak annyit, hogy jó csomó átépítésen esett át, a mostani formája késő barokk-klasszicista elemeket hordoz, és egy erőst cikcakkos lépcsősor vezet fel hozzá, én 594-et számoltam meg. A hagyomány szerint a felmászó zarándokok megtapasztalják a világi érzékek és a lelki erények közti kontrasztot. Személyesen nem tudom alátámasztani, de megtapasztaltam a városi beton és a hegyi földes futópályák közötti különbséget, ugyanis zseniális erdei terepfutó pályát találtam. Csak az a retek bal térdem szűnne meg szórakozni velem, hogy végre nyomathassam teljes gőzzel.

Nagyon érdekes a magyarok itteni megítélése. A mai tapasztalat: a reggeli misében a pap negatív hangsúllyal beszél a magyar menekülthelyzetről. Nem sokkal később egy Porto-mezes széjjelvarrt, úgyszólván csaknem ép fogazatú úr rehabilitálja a magyarságomat, miután lehúz egy staubbal, és egy kis időt szán rám.

Braga egyébként Portugália emblematikus vallási központja. A délutáni sétám során bebizonyosodott, hogy az egy főre jutó templomok száma kb. 3,6. Kicsit becsapós is, mert eléggé hasonlítanak, és nézel, mint Micimackó és Malacka a hóban, hogy akkor ezt most láttam már, vagy valaki magával hozta a menyét?

Persze, hogy az új albérletemben robbantom magamra és környezetemre életemben először a literes mosogatószer felét, de végül elkészül a portugálok és a korábbi gyarmatok kedves étele, a feijoada.

Holnap első nap  a kórházban, ki tudja mikor, de még küldök füstjelet!